Otthoni munka, home office sors, önfoglalkoztatás…

Színe és fonákja, őszintén @ImolaiJudit

Kulisszatitok tapasztalataim a munkámból, és időtervezés túlélési tippek 2020. márciusában.

bannerbackoazenidom.jpg

Több, mint húsz éve vagyok szabad. Szabad?! 7/24 órában. Most ebben az írásban azokat a tapasztalatokat gyűjtöm össze, amelyekre emlékszem, és hasznos lehet Neked, aki most kezdesz a 2020. tavaszi helyzet szülte kényszerű otthonlétbe. Pontokba szedem. Nem könnyű, de azzal az összeszedettséggel fogok hozzá ehhez az íráshoz, hogy lásd, megy ez. Hogy lásd, hogyan megy ez? Megy ez! Nekem az ön-foglalkoztatás minden nehezen szült eredménye édes. Furcsa kettősséget éreztem mindig abban, hogy ki tud sikeresen önálló lenni, és milyen  kiváló alkalmazott lenni egy cégnél. Magamban azt tapasztaltam, hogy sokat profitálok abból, amikor régen bejártam egy munkahelyre dolgozni és megtanultam a fegyelmet, csapatmunkát, alkalmazkodást. De az önállóság is remek, hogy szabadon oszthatom a munkaidőmet, megvalósíthatom az ötleteimet, lehetek spontán és kreatív, szabadúszóként. - Sokan leszünk most otthon. Tapasztalatokat munkamódszereket, és tippeket írok most le.

AZ IDŐ NAGY ÚR. Szabad vagyok. Ja, nem. Tele van a naptáram…. Sokat foglalkozom az idővel. Foglalkozom az idő minőségével. Az idő mennyiségével. Az idő áramlásával. Az idő számításba vételével. Az idő jófajta eltöltésével. Tisztelem. Nagyon tisztelem az Időt. Nagy tanítómester. Az Idő maga a Sors. Figyelem. Nagyon gyorsan pörög és lassan is vánszoroghat az elfolyó IDŐ! Tanulom. Tervezek. Kapcsolódom. Hangolódom. Teremtem. Tisztelem.

MINDENT – is – kell csinálni. Első feladat: NAPIRENDET kell csinálni. Nekem sok személyes magánórám is van (élőben vagy interneten keresztül), foglalkozásokat tartok, tanácsadást és konzultációt tartok, tanítok, ez mindig a keret. Jellemzően egy hónapra, egy hétre és egy napra előre mindig megnézem, hogy mire kire mikorra készülök fel. Az órarendem két formában is megvan, telefonon és egy papír noteszben. A papír noteszbe tollal beírom amit meg kell tennem, ahova el kell érnem. Ilyen módon, pillérként sarokpontokhoz jutok, ha nyolckor ott kell ülnöm a Skype előtt akkor arra korábban felkészülök, odateszem az aktámat a haladási naplót, pohár vizet, tollat, ami kell. Ha élő adásra készülök, arra egy héttel vagy hónappal korábban már készülök. Minden témához van egy tapasztalati listám, mi mennyi feladat és mennyi az idő igénye. Tartom a fix kereteket.

A NAPIRENDBŐL SZÁMOLOK VISSZA. Célokban gondolkozom. Események vannak, feladatok, amelyekről elgondolom: milyen, hogy néz ki az, amikor kiváló szinten kész. Az adott eseménytől korábbra visszaszámolom tehát, mikorra készülök fel és már korábban csinálom. Ezt nyilván összehangolom azzal, amik a keretek! Amikor a várom a fiamat a zongoraóra alatt, ahová ugye időben odaértünk mert időben elmentünk, mert időben gyakoroltunk rá, a fiam félórás órája alatt van időm a telefon visszahívásokat elintézni, óravázlatokról ötletelni, egy-két cikkre neten rákeresek a kispadon. Az idő kincs, amikor klienssel foglalkozom, akkor semmi mással nem, összpontosítok. Viszont tartom a kereteket, -tól –ig, illetve vannak „ajándék” idők: nálam egy kliens általában több időt kap mint a kerek óra. Ezalatt személyesek vagyunk, kapcsolódunk, vagy következő alkalmat egyeztetünk. Készülök az óráimra és a megjelenéseimre, mint egy futó a versenyre az edzéstervével, vagy a zenész a koncertre a napi gyakorlással. Tartom az órarend kereteket, amelyek stabil alapok és jó húzóerő célok. Összetart, rendszert ad, motivál.

ÉN VAGYOK. ÉN LEGYEK JÓL. Ismerem magam, és először azzal foglalkozom, hogy jól legyek a saját receptjeim szerint. Tudom magamról, hogy mániásan képes vagyok belemerülni valamibe, és figyelnem kell: ne felejtsem el a saját szükségleteimet. A saját testem és lelkem a saját energia-aranybányám. Előre gondolok arra, hogy előkészítsem az enni és innivalóimat, ne felejtsek el enni-inni, ne ájuljak ki a feladatból. Mozgékony vagyok, és tudom: a testemnek is kell a dinamika. A reggelt általában azzal kezdem, hogy hamarabb ébresztem magam, mint a család, és pilates talaj gyakorlatokat csinálok. Amikor jó az időjárás, akkor az otthonomtól az irodámig gyalog sétálok, ez egy negyedóra ütemes gyaloglás sportcipőben. Nagyon szeretem a természetet és a kertemet, teraszomat. Szívesen foglalkozom azzal, hogy nehéz fizikai munkát végezzek földdel és növényekkel, ez nem fáraszt hanem frissítően tölt. Rendszeresen fordítok figyelmet arra, hogy a mozgásom meglegyen. A mozgással töltött idő számomra egyszerre meditatív is: amikor összpontosítok, kizárom a világot, nagyon figyelek a mozdulatokra és magamra. Jól kell lennem. Jól vagyok.

ÜRES NAPJAIM, betáblázás nélküli napjaim is vannak, amelyeket én tűzök ki, hogy legyen. Amikor otthon vagy home-office-ban vagyok, előre és akarattal is eltervezem az „üres” napokat, amelyeket tervezve is szervezek magamnak. Átlag hetente egy napot erre tartok fenn, a hét közepén. Vannak napjaim, amikor nincs „kötelező” programom, nem teszek be időre szóló kapcsolódást és cél feladatokat. A semmiről-nem-szóló napjaim a legjobbak, egy termékeny vákuum idő-tér, lötyögök, olvasok, videókat kattintgatok, van időm olvasni, gyönyörködöm a kertem virágaiban, dúdolgatok, fantáziálok arról amilyen benyomások érnek, játszom a gondolatokkal, amelyekről álmodtam, képek hangok és kreatív élményképek érnek. Ez tölt, ez a szabadság. Könnyűnek érzem magam és időtlen vagyok. Ezek az idők nagyon kedvesek nekem. Szabadnak és áramlónak érzem magam, vagyok, létezem.

A MÚLTTAL is dolgozom, ha napközben üres időm vagy lemondásom van, szabad időm adódik, veszek egy nagy levegőt és letudok valamilyen halogatott muszáj dolgot, amit nem szeretek de kell. Ábécébe rakok papír aktákat, megkeresem a könyvet, amit múltkor nem találtam, egyberakom az útnyilvántartás kilométer elszámolást, keresek új technikákat gyakorlatokat, fejlesztem azt amit a múltkor nem százszázalékosra oldottam meg.

A JÖVŐNEK is dolgozom. Nemcsak a sült galambot várom, a jövőt szándékkal is igyekszem építeni. Ilyen az, amikor letöltök egy videoképző anyagot és megcsinálom, elmegyek egy egynapos továbbképzésre, vagy megtervezem az írásokat, amelyeket internetes közlésre szánok, vásárolok egy új szoftvert és megtanulom használni. Van olyan napom is, amelynek a nyolcvan százaléka a jövő marketingjéről szól, és tudom, hogy képeket kell fotóznom, filmeket kell rögzítenem, több anyag kell mint amennyit végül felhasználok. Sokszor használom tudatosan a tudatalatti kreatív képteremtő technikákat: (az „üres napjaimon”) elképzelek klassz ötleteket és helyzeteket, majd virtuálisan megcsinálom. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy még mielőtt egy kliens vagy egy cég kérne valamit, elgondolom: mivel is szeretek foglalkozni? Ez az Én Időm, az én „megrendelésem”, foglalkozom vele, játszom vele. Igen sűrűn fordul elő, hogy „megteremtődik” az a kép, amivel már a képzeletemben egyben voltam, és szembe sétál velem. Bejön.

KERESEM A NEHÉZ FELADATOKAT, MIBŐL ÉLEK? Naponta egyszer azzal foglalkozom, amit hárítanék. Válságosabb időszakokban például ilyen az a kérdés is, hogy mégis miből élek, honnan lesz elég órám, kliensem, tanítványom. Nagyon nagy kísértés az, hogy nyomás alatt, igazából szívesebben foglalkoznék valamelyik hobbimmal, átfestegetem az időt, zongorázok valamit easy-to-play stílusban és time-goes-by… DE naponta legalább egyszer legalább egy témát műsorra tűzök, frissítem valamelyik közösségi média jelenlétemet, felhívom valamelyik szakmai kapcsolatomat, kedvesen rákérdezek valamelyik csoportszervező partneremre, mit dolgozunk. Rendszeresen nézem, miből jön pénz, és nem mással töltöm az időt. Dolgozunk. Ma. Dolgozunk. Amit ma dolgozunk, abból lesz a jövő. Miből élünk. Azt csinálom, amiből élünk. Amikor piros háromszöget kérnek, akkor nem a zöld négyzetet tolom.  Ma, itt és most, dolgozom a fagyos napsütésben a tavaszi vetésen, amelyet majd örömmel szeretnék szüretelni.

NEM SODRÓDOM! TARTOM A KERETEKET. Tudok idő és tér kereteket tartani és határokat tartok. Amikor valakivel vagyok konkrétan JELEN, akkor mással máshogy nem. Amikor valakivel interneten dolgozom és a képernyő előtt ülünk, akkor másnak a telefonhívását nem veszem fel, hanem később elintézem a visszahívást. Amikor a fiammal foglalkozom és tanulunk vagy játszunk, akkor nem lóg a kezemben az okoseszköz. Sokszorosan többnek tűnik a minőségi idő, mint a káosz! Valamivel valakivel mindig NAGYON és TELJESEN foglalkozom.

PÁRHUZAMOSAN TÖBBSZÖRÖZÖM a feladatokat, amikor lehet. Elindítok dolgokat, amik maguktól futnak, de azalatt nem lógatom a lábam. Amikor home office feladataimat végzem, például kreatív munkában vagyok és elindítom egy vágott film mentését, félóra-óra is lehet a töltődési idő – ezalatt berakok egy mosást, vagy készítek egy főzeléket, elintézek pár telefont, felállok és kiszellőztetek, nagyjából bármilyen rövid dolog befér, amit úgyis intézni kell. Az apró feladatokból egyébként több nap kellemetlen házimunka is kitelhetne, kellemetlennek én azért érzem, mert nem szeretem muszáj ha megcsinálom nem látszik, de mégsem kreatív… Ezért több idősíkot tartok. Vegyük úgy, mintha köredzést tartanék. Sorba veszem a feladatokat. Koccanok a dolgokhoz, mint a biliárdgolyó az asztal széléhez vagy egy mások golyóhoz. Kimegyek a konyhába teáért, de elmosok pár tányért. Látom tele a szemét kiviszem, de amikor visszafelé jövők meglocsolom a virágokat. Így a hétvégét mi nem takarítással töltjük, tudok kirándulásra vagy kertészkedésre fenntartani minőségi családi időt!

TUDOK FORDÍTVA ÉLNI. Nagyon élelmesen használom a szabad időmet, amikor van. Lehetőségek vannak. Tudok olyankor mozogni, amikor néptelen a város, vásárolok amikor uborkaszezon van, alszom amikor mások dugóban vannak, éjjel írok amikor mások alszanak. Megfigyeltem, hogy sokkal jobban működök, ha azt teszem, amire az idő lehetőséget kínál, és nem feszülök bele a csikorgó dolgokba. Ezt kipróbáltam a fiammal is többször, amikor ebéd előtt elkérte a süteményt, amit már látott az asztalon és megkívánta. Arra jöttem rá, hogy semmilyen hiba nem esik a testi-lelki kielégülésben, ha a csokitorta a főétel előtt van, a gyerekbe bekerül az öröm is és a tápláló leves is, amikor végül az édes után megkívánja a sósat. Tanítani is így szoktam: vannak kell-dolgok és élvezetes témák, tanárként megfigyeltem: jobban megy a tanítás, ha azzal a témával kezdünk, amelyre az érdeklődés és így a lehetőség nyitott. Megfigyelem, mit lehet, és azt teszem. Nagyon áramló, könnyű és szabad érzés.

TARTALÉKOLOM AZ IDŐT. A praxisomban bármikor előfordul, hogy konzultációs időt kér egy krízisben lévő kliensem, vagy váratlanul előnyös médiszereplési ajánlatot kapok. Tudok variálni, és nem kötöm magam értelmetlenül az órarendemhez, amit lehet spontán alakítani. Képes vagyok változtatni a terveimen is, és magamon is, hogy arra jusson, amire lehetséges és fontos. Nagyon sokszor emiatt úgy alakul a napom, hogy nincs munkaidőm – hiszen amivel foglalkozom, az életforma. Rátartásokkal és csereberékkel oldom meg, hogy mindenre legyen elég készülési és foglalkozási idő is. Nagyon sokat köszönhetek a karrieremben annak, hogy tudom mondani: Igen. Foglalkozom vele. Felkészülök. Odaérek. Megoldom. Tudom, hogy nagyon sokat jelent ez másoknak is, akikkel kapcsolatban vagyok. Amikor éppen sürgős és fontos, mozgósítom magam, és foglalkozom olyanokkal, akikkel más éppen nem. Tudom azt mondani, hogy IGEN. Van idő.

IDŐT VÁSÁROLOK. Elvileg képesnek érzem magam arra, hogy bármit megtanuljak, és ahogy most ezt visszaolvasom ez egy kicsit fellengzősnek tűnik. De tényleg. Igen. Mégis, vannak időigényes témák, amelyekkel nem foglalkozom. Nem. Nem foglalkozom. Feltuningolhatnám magam ismeretekkel és foglalkozhatnék énmagam még a könyveléssel. Még mindennel. Is. Nem. Habár imádok varrni is meg barkácsolni, de azt tényleg azért teszem személyesen, mert élvezetet találok benne. Különbséget teszek a sziszifuszi időtöltés között és aközött, amikor imádattal szöszölök. Így tehát vannak minőségi dolgok és szolgáltatások amelyeket pénzért megveszek, és vannak olyan idők, amelyeket az érdeklődésem és hivatásom miatt mélyítek. Tehát volt olyan, amikor megkérdezték: mennyi idő alatt írtam ezt vagy azt. Nem tudom. Ha szívvel írtam, akkor nem számoltam rezsióra időt. Minden mást pedig, megveszek.

TARTÓSÍTOM, KONZERVÁLOM AZ IDŐT. Ez a kedvencem. Imádom a jól elvégzett munkákat. Másokét is tisztelem. A magaméit is őrzöm. Voltak dolgok, amiket kértek tőlem, „a te gépeden megvan”. Aha. De hogy lett ott? Úgy, hogy kutatásokat végzek, gyűjtögetek, beszerzem, elkérem, érte megyek, tárolom. Másrészről, megcsinálom, kialakítom, megteremtem, mentem, tárolom, újrahasználom, átalakítom, előveszem. Gyönyörködöm a történelmi súlyú könyvekben, akkor már mennyi mindent tudtak. Rácsodálkozom a régire.

SZÁMON TARTOM AZ IDŐT! És igazodom az időhöz. Őszinte áhítattal hallgatom és olvasom mások tapasztalatait, és a legendák, nagy emberek, sok dolgon keresztül ment bölcsek tapasztalataiból tanulok. Arra jutottam, hogy szinten minden témára van már gyakorlat, precedens, és érdemes ezekből átvenni. Lényegében ez a kiszámíthatóság és a kapaszkodók keresése vezetett engem a csillagok világához is. A csillagokra úgy gondolok, mint idő és tér, energia rendszerre, amelyek megbízhatóan mutatnak egy rendszert, amelyre támaszkodhatok. A csillagokra úgy is nézek, mint emberekre, akikre példaképként tudok nézni és ideálként felnézni. Megbízom a bevált tapasztalatokban, amelyek kiállják az idő próbáit, látszódó dolgok vannak, amelyekre nézek, megnézek. Jól megnézem magamnak ami látszik, és igyekszem számolni. A lelkemnek biztonságot ad, hogy ha tudom, mitől van egy történés, és mit lehet tenni, vagy meddig tart. Tudok tervezni, abban az időperiódusban mit tehetek, meddig kell kitartani és hova jutok el.

MOST AZ IDŐ VISSZAHÚZÓDÁSRA TEREL. Ez egy természetes összefüggés az energiák rendszerében, mint ahogy a fény az árnyék után ragyog, az apály után érkezik a dagály. A visszahúzódó időimre én sokszor úgy gondolok, mint az én életem tehetetlenül sorsszerű fejezeteire, amikor nem magam formáltam a történetem. És mindig vissza tudok nyúlni olyan dolgokhoz, amelyek – micsoda véletlen! – akkor kezdtek csírázni, amikor kívül nem ragyogtam. Visszaemlékszem olyan napokra, amikor nem volt még internet az oktatásban, és a csoporttársaimmal egymás között felosztottuk az időt, hogy a hideg könyvtári olvasószobában egy délután kettőtől négyig lehet az enyém a kötelező irodalom egyetlen köteles példánya. Annyi volt. Most az idő visszahúzódásra int. Sokan vagyunk ebben a történetben. Az emberek sorsa, viselkedése, bölcs vagy esendő magatartása rövidítheti vagy nyúlítja az időt. Itt és most sajnos fogalmam sincs, hogy az emberek hogyan fognak viselkedni kollektív bölcsességükben. Viselkednek, vagy még tanulni kell. Most az idő visszahúzódásra int.

Hálát érzek mindenfajta időért. Azért is, amit eddig megéltem. Azért is, amikor más időt ajándékoz nekem. Most, én nem tudom, hogy mit mikorra hoz az idő. Csak remélek: hátha a tavasz enyhülést hoz. Vagy a nyár. Végső esetben az ősz. Hiszem és szeretném, hogy amint a lelkemben én valahol otthon vagyok, és mindenki – is -  megérzi ezt az időt. Hiszem és remélem. Kérem. Legyetek „otthon”. Húzódjatok vissza, változzatok, figyeljetek és reméljetek. Belül éljetek, test-lélek-szellem egészségben legyetek.

Ragyogjanak Rátok a csillagok!

Imolai Judit

Írtam Bak Holdnál én, Imolai Judit. 2020. március 17. kedd, Budapest.